2009. július 30., csütörtök

A halpiac

Sokan még a környéken sem bírják a levegőt, a halszag szinte rátelepszik mindenre, úgy érzed, a bőrödre is. Ha valakinek menekülési kényszere van a szagtól, bizony 2 percig sem bírja ki ott.
Számomra a legfinomabb ételek halból készülnek, de azért túlzásba nem esem, a tyúkhúslevest még mindig tyúkkal készítem.. :)) viszont a halászlé után is jöhet bármilyen halétel, elbánok vele! :)
A halpiac épp ezért minden bűze ellenére roppant vonzó hely volt számomra, jól megnéztem magamnak a különleges színű és formájú szerencsétleneket. Mert azok voltak, bevallom, ilyen bánásmódot nem kívánnék magamnak utolsó perceimben. Tény, hogy frissek voltak, annyira, hogy még éltek, amikor rátették őket a jégágyra, így volt, amelyik szó szerint odafagyott. A rák-, csiga- és kagylókupacról beszélek elsősorban, a hal- és polipfélék már előtte kiszenvedtek. Olykor lelocsolták a páncélosokat, akkor kicsit kiengedtek, de végül így vagy úgy, a fazékban végezték.
Nagyon-nagy ínyenc nem vagyok, a rákot nem szeretem, kagylót még nem volt bátorságom enni, a csiga meg túl szimpatikus nekem.. egyébként is családi hagyomány nálunk apró kezekkel csigamintát rajzolni a tapétára... :) Egyik ínyenc ismerősöm a szememre hányta, hogy válogatós vagyok (mert nem ettem a csigapástétomából), pedig egyszerűen vannak olyan ételek, amiket nem akarok megkóstolni.
A szín- és formavilágról itt egy válogatás. Elnézést, ha némelyik homályos, csak a legfontosabb részekre törekedtem a vágásnál, így előfordult, hogy túl kis részlet lett felnagyítva.




1 megjegyzés:

  1. SZia ! örömmel olvastam ezeket a sorokat. A csigapástétom engem sem vonzana...., de a halpiacot a szagok ellenére soha nem hagynám ki.Már a látványért is rajongok, a halat pedig nagyon szeretem. Köszi a beszámolót.

    VálaszTörlés